ZETApress

Többször olvastam már az interneten olvasói panaszt a BKV durva járművezetőiről. Ilyenkor a munkaadó hosszasan és alaposan vizsgálódik, közben a kommentálók sem tétlenkednek. Van aki az utast védi, más a sofőrt pártolja, mert szerinte rágalom az egész. Mivel utólag nehéz rekonstruálni a történteket, elébe kéne menni a dolgoknak!

S hogy mire gondolok? ? Alkalmi titkos ellenőröket kéne felültetni a budapesti járatokra! Lehetne köztük babakocsis kismama, kerekesszékes fogyatékkal élő, 65 évnél idősebb nyugdíjas, vagy ereje teljében lévő fiatal. Ők alkalmi munkában, eseti megbízással párokban utaznának a számukra kijelölt járatokon, sosem fedhetnék fel kilétüket, s a munkanap végén percnyi pontos jelentést írnának a vizsgált viszonylatok feltüntetésével tapasztalataikról. Mivel a párokat munkakezdéskor állítanák össze, s a napi munkatervet is akkor kapnák meg, nem tudnának összebeszélni sem a sofőrök mellett, sem ellenük. Végig megőriznék inkognitójukat, így a járművezetők sem vesztegethetnék meg őket, ha utasukkal meg nem engedett módon viselkedtek.

Mivel a fővárosban szinte mindenki bérlettel utazik, az alkalmi ellenőröknek nem kéne sem jegyet, sem bérletet adni ? hiszen ez amúgy is van nekik ? hanem őket csak a napidíj illetné meg. Dolgozhatnának napi rendszerességgel vagy heti-havi néhány alkalommal. Ha ők jelentenének valami szabálytalant, nem kellene utólagos vizsgálódás, szavuk hitelt érdemelne. Mivel kismamák és kerekesszékesek is lennének köztük, a velük való bánásmód rögvest kontrollálható lenne, s ugyanez történne a 65 éven felüliekkel való járművezetői kommunikációnál az idős alkalmi ellenőrök esetében. (Nemrég hallottuk, hogy valaki egy 80 év feletti bácsit nem engedett felszállni a buszra, mert nem volt nála a személyi igazolványa, amivel az életkorát igazolhatta volna!)

Az ötlet nem új keletű, az ezredforduló táján a Volánbusznál hallottam hasonlóról, de lehet, hogy csak ijesztgették vele a buszvezetőket és a Kontroll Kft. forgalmi ellenőreit, közöttük engem is. Mivel a helyközi és távolsági buszokon nincs nyugdíjas bérlet és a dolgozói bérlet is csak egy-egy adott vonalra érvényes, költséges lett volna jegyeseket felültetni. Mivel a sofőr ellenőrizte a bérleteket és adta a jegyeket, munkavállalói igazolvánnyal sem lehetett ellátni az alkalmi ellenőröket, hiszen ezzel rögvest lebuktak volna felszálláskor. Épp ezért ott állítólag csak 65 évesnél idősebb párosokat ? férfiakat-nőket vegyesen ? alkalmaztak, mert ők már ingyen utazhattak. Nem csak azt figyelték, ad-e a sofőr mindenkinek jegyet, de azt is jelentették volna, ha mi ellenőrök felületesen néztük volna a jegyeket, s elkerülte volna figyelmünket egy-két olyan bliccelő, akinek a sofőr ?elfelejtett? jegyet adni. Mivel munkájuknak hamar híre ment, a járművezetők és az ellenőrök egyre jobban odafigyeltek, s ez meglátszott a bevételek alakulásában. Persze a BKV-nál nem a bliccelők kiszűrése lenne az alkalmi ellenőrök feladata, ott ez megoldott, hanem az utasbarát munkára nevelés ? és nem elbocsátásuk! ? azoknál a kollégáknál, akik ma még másként viselkednek! Kár, hogy erre eddig nem gondoltak a vállalati illetékesek!