ZETApress

Nem tudják a Corvin köziek, merre menjenek tovább, írtuk le tegnap délután. Az ottani gyülekezés este hatra véget ért, a villamos is megindult, de a főváros több pontján nem csillapodtak a kedélyek. A Deák térnél komoly összecsapásokra került sor a tüntetők és a rendőrök között. A randalírozók ízekre szedték a Budapest a szabadság fővárosa című térplasztikát. Az ellenállókat az Astoria irányába, a FIDESZ délután 4-kor megkezdődött nagygyűlésének helyszínére igyekeztek kiszorítani az egyenruhások, de a két tábor nem keveredett össze.

Közben az állami protokoll is zajlott tovább. A Kossuth téren fél hatkor kigyúltak a szabadság fényei. A fáklyás megemlékezés és az ünnepi műsor közönség nélkül zajlott. A már tegnap hajnalra kiürített térre nem engedték vissza az embereket, sőt az akkreditált újságírókat is távolmaradásra kérték. Az ünnepséget csak a tévétársaságok egyenes közvetítésein figyelhettük.

A Felvonulási térre szerencsére bemehettünk. Már 7 óra előtt gyülekeztünk a lezárt szakaszon. Közben mobiltelefonokon figyeltük a híreket a zavargásokról. Megtudtuk, hogy az Astoriától a Keleti pályaudvar felé szorítják ki a tüntetőket, akik legalább négyezren vannak. Vízágyúkkal és gumilövedékekkel lövik őket. A színes folyadék megfesti a ruhát, s mivel lemoshatatlan, viselőjét később is be lehet majd azonosítani.

A tüntetők egy csoportja fél nyolcra, a Központi Emlékmű avatására meg is érkezett. Nem volt szent nekik a történelmi zászlók bevonulása, nem hatódtak meg a Szózat hangjain, folyamatosan Gyurcsányt pocskondiázták. Az ünnepség mégis folytatódott, a tévéközvetítés nem csúszhatott.

Nyolc egyetemista fiatal olvasta fel az 1956. utáni megtorlások 228 kivégzett áldozatának nevét. Állítólag azért voltak annyian, mert a karhatalom is 224 főt veszített, s Kádár a szemet szemért, fogat fogért elvet vallotta. Erről tegnap nem hallottunk, de a narrátor elmondta, hogy kétezren sérültek meg a felkelők közül a forradalomban, s kétszázezren hagyták el akkoriban az országot. Az áldozatok nevének felsorolása közben mindannyian egy-egy hófehér rózsát kaptunk kegyeletünk későbbi lerovásához.

A tüntetőknek a kegyelet sem volt szent

Kosáry Domokos történész, egykori politikai fogoly az ?56-os Emlékbizottság elnökeként méltatta az emlékmű alkotóit. Ők még nem éltek akkor, mondta az agg tudós, lehet, hogy munkájuk számunkra túl modern, de fogadjuk el, hogy ez már a jövő üzenete. Az i-y Alkotócsoport Kft. győztes pályázata mellett még további hatot részesítettek díjazásban.

A 19.56-kor megtörtént leleplezést szavalat előzte meg. Keveset hallottunk belőle, mert a térre érkezett motoros tüntetők folyamatosan bőgették járműveiket. Akkor is ordítottak és fügyültek, amikor az Ötvenhatosok tere táblát Zugló szabaddemokrata polgármestere szimbolikusan átnyújtotta Kosáry professzornak. A teret rövidesen így fogják majd hívni. Utána az emlékműhöz vonultunk és elhelyeztük a rózsáinkat a kegyelet oltárán. A kormányfő tette le elsőként a sajátját, az államfő viszont biztonsági okokból nem vett részt az ünnepségen.

Kifelé menet sikerült jó messzire elkerülnünk a kordonon túli tüntetőket. Kár, hogy néhányan megzavarták ezt a gyönyörű eseményt, mondta tört magyarsággal egy kanadai újságíró kolléga. Hálás vagyok az édesapámnak, hogy 1950-ben kivándorolt, s én egy normális országban nőhettem fel, folytatta. Nem vitatkozhattam vele, hiszen a Felvonulási tér történései önmagukért beszéltek.

Este 9-kor már nem utazhattam villamossal a Nagykörúton. A tüntetők elfoglalták a Blaha Lujza teret, így metróval kellett hazamennem. Sem a kisföldalatti, sem a metrók nem álltak meg a Deák Ferenc téren. A Ferenciek terén könnygázszag terjengett az alagútban is. A rendőrség hajnalra tudott csak rendet teremteni a fővárosban. Több tucat sérült ? köztük néhány súlyos és életveszélyes ? lett az összecsapások mérlege.