ZETApress

hírportál

Cenzúra kint és bent

Kertész ImreNapok óta arról ír a média, hogy a The New York Times nem közölte le az elmúlt nyáron a Kertész Imrével készült interjút, mert a Nobel-díjas írónk nem volt hajlandó a magyarországi állapotokat diktatúrának nevezni. A riporter persze cáfolt, ám megszólalt beszélgetés tolmácsa is, aki Kertész igazát bizonyította.

A tolmácsnak a riporter elmondta, hogy nem a várt válaszokat kapta, ezért nem jelenteti meg az interjút. Mivel nem voltam ott a beszélgetésen, állást nem foglalhatok, emlékszem viszont egy majd két évtizedes beszélgetésemre, amit egy baloldali napilap szerkesztőjével folytattam. Akkoriban több fővárosi és vidéki jobboldali napi- és hetilapnak külsőztem, de mivel nem akartam házalni a cikkeimmel, csak azoknak írtam, akikkel előzőleg megbeszéltem a megjelenést.

1996-ban, vagy ’97-ben ? a Horn-Kuncze-kormány regnálása idején ? felkerestem az említett orgánum belpolitikai rovatvezetőjét. Elmondtam neki, hogy parlamenti tudósító vagyok, kormányszóvivői tájékoztatókra járok, s nekik is szívesen készítenék interjúkat a politikusokkal. ? Nálunk ezt csak a belsősök végezhetik ? mondta a rovatvezető ? mert velük mindig megbeszélem előre a beszélgetést, s tőlük számon is kérhetem, ha nem így teszik. Egy külsőssel viszont más a helyzet, őt nem vonhatom ilyenkor felelősségre, ezért nekik nem adok ilyen feladatot ? felelte.

? Mást nem is kérdezhetnek a kollégák, csak amit előre megbeszélnek? ? döbbentem meg. ? Dehogyisnem, bármit meg lehet kérdezni, csak az nem jelenik meg a lapban ? felelte. Ezután már a munka sem érdekelt, meg sem kérdeztem, hogyan lehetnék belső munkatársuk. Vagyok olyan öntörvényű, hogy magam döntsem el kitől és mit kérdezek, s egy ilyen lapnak sosem akarok dolgozni! Az említett kolléga sincs már régóta náluk, s a további életútját sem ismerem.

Szóljon hozzá!