ZETApress

Szarvas Istvánt nem csak portálunk, hanem a Hetedhéthatár olvasói is a kezdetektől ismerhetik, hiszen az 1997-es első lapszámtól rendszeresen jelennek meg írásai a Baranya megyei lapban: interjúk, könyvrecenziók, tudósítások különböző eseményekről a tudománytól a sporton keresztül a gasztronómiáig.

Tavaly nyáron portálunk Szarvas-interjúk rovatában is megjelentek korábbi interjúi. ? A Hetedhéthatár 1997-ben indult, azonban az azt megelőző időszakról keveset tudunk veled kapcsolatban. Kérlek, mondj néhány szót a Hetedhéthatár előtti időszakról? ? kérte tőle Komlós Attila, a Hetedhéthatár munkatársa.

SZ.I: 1997. december 5-én jelent meg a Hetedhéthatár első száma, de előtte is folyt az életem. Élelmiszer-ipari Főiskolát végeztem, majd utána szervezései és ellenőrzési területen dolgoztam. Hosszú éveken keresztül ezeken a területeken vezető beosztást töltöttem be. 1991-ben kezdtem el foglalkozni az újságírással, cikkek írásával.

? A Hetedhéthatárhoz hogyan kerültél? Te találtál rá, vagy a lap főszerkesztője, L. Csépányi Katalin keresett meg? Hogyan indult a kapcsolatod a magazinnal?

SZ.I: Úgy emlékszem rá, mintha ma történet volna! Balatonszéplakon volt a MÚOSZ küldöttgyűlése és ott találkoztam L. Csépányi Katalinnal. Akkor mondta, hogy tervbe vette egy heti, vagy kétheti újság megjelentetését. Kérdezte, hogy hajlandó lennék-e munkatársa lenni. ? Elképzelhetőnek tartottam. Megmondom őszintén, akkor nem vettem ezt komolyan, de rá egy év múlva jelentkezett. Már tőle is sokszor megkérdezték, hogy miért pont engem választott ki. Katalin elmondta: ez úgy történt, hogy Horn Gyula, az akkori miniszterelnök kormányszóvivői meghívott vendégként szerepelt, és akkor én, mint a Gépipar főszerkesztő-helyettese kérdeztem a miniszterelnököt. Ő korrektül válaszolt kérdéseimre.

? Tehát ez volt a belépő a Hetedhéthatárhoz: egy miniszterelnöki interjú.

SZ. I: Valóban így volt, Katalin azt mondta, hogy aki a Gépipar nevében a miniszterelnöktől kérdezni mer, akkor neki arra az emberre szüksége van.

? Nem utolsó szempont, ha valaki kiterjedt kapcsolatrendszer birtokában van, megnyílnak előtte az ajtók a nagy emberek előtt. Tudhatjuk mindannyian, hogy miniszterelnökök, államfők, olimpiai bajnokok és különböző világhírességek is megszólaltak interjúidban. A Hetedhéthatár magazinnál eltöltött időszakot hogyan értékeled? Azt már tudjuk, hogy Te mivel gazdagítottad a lapot és a lap olvasóit. Mi az, amit a Hetedhéthatár magazin adott neked?

SZ.I: A Hetedhéthatár nagyon sokat adott nem csak nekem, hanem minden egyes Hetedhéthatárosnak. Nagyon jó csapat alakult ki már 1997-ben, ami állandóan bővült. Sajnos már sokan nem élnek azok közül, akikkel én 1997-ben találkoztam. Az első időben kéthetente voltak szerkesztőbizottsági ülések. Ha nem is kéthetenként, de egy-két havonta odautaztam.

? Azt hozzá kell tenni, hogy a ?szerkesztőbizottsági ülések? megjelölés nagyon hivatalos, a valóság azért más. Nem úgy kell elképzelni ezeket, mint egy munkahelyi értekezletet, ahol leül mindenki és elmondja, hogy mivel készült a következő lapszámba, hanem sokkal közvetlenebb, baráti hangvételű találkozók voltak ezek.

SZ.I: Valóban így volt. Nagy érdeklődéssel várták mindig az Iparos Kisvendéglőben, a ?pécsi Pilvaxban? a résztvevők, hogy milyen cikkek kerültek be. Akkoriban a Hetedhéthatár még nem online volt, hanem papír, és már csütörtökön, a találkozó napján mindig megkaptuk a pénteken megjelenő újságot. Nagy élvezettel vettük az újságot kézbe, s ezeken az összejöveteleken az évek folyamán egyre jobban megismertük és megszerettük egymást.

? Ez a lényeg! Nem csak egymás kutatási területét, szakmáját ismerhettük meg, hanem egymás személyiségét is. Valóban, egy nagy baráti társaság, egy nagy család jött létre a Hetedhéthatár révén. A szakmához visszakanyarodva, arról szeretnélek kérdezi ? már amennyire lehetséges elárulni a jó interjú titkát ? mi kell ahhoz, hogy egy interjú során azt kapja az interjú készítője, amit szeretne, és amire közvetve az újság olvasói kíváncsiak. Hogyan lehet úgy elkészíteni egy interjút, hogy mindaz átjöjjön a megszólaltatott interjúalanytól, amire az olvasó kíváncsi?

Sz.I: Nem könnyű egy jó interjút megcsinálni. A legfontosabb, hogy összhang alakuljon ki a kérdező és a kérdezett között. Ha bármelyik hiányzik, akkor nem lesz jó az interjú. Akármilyen jó kérdésekre lehet olyan válaszokat adni, amelyek elrontják az interjút, ugyanakkor lehet rossz kérdésre is jó választ kapni. Ilyenkor egyszerűbb a rossz kérdést írásban utólag kijavítani. A legfontosabb szempont, ugyanúgy, mintha valaki vizsgázni megy felsőbb intézménybe, hogy alaposan felkészüljön. A jó interjú egyik fontos titka, hogy fölkészültnek kell lennünk a meginterjúvolt személyből szakmailag, és esetleg a hobbiját is kell ismerni. Mindenkire pozitív hatással van az, ha látja, hogy aki kérdezi, ismeri az életútját. Ezt magamon is tapasztaltam. Előfordult viszont olyan is, hogy nem megfelelően készültem fel, és már a második-harmadik kérdésnél megmondta az interjúalany, hogy akkor fáradjak vissza, amikor fölkészültem.

? Ezek szerint két részre lehet bontani a felkészülést. Meg kell ismerni az interjúalanyt egyrészt szakmai tevékenysége oldaláról, másrészt emberi oldaláról ? ideértve a szokásait, hobbijait. Akivel azonban életedben először találkozol, azzal hogyan találod meg azt az összhangot, ami szükséges ahhoz, hogy egy jól sikerült beszélgetés kerekedjen ki a végén?

SZ.I: Amint az előbbiekben mondtam, el kell olvasni a vele készült anyagokat, minél többet! Meg kell ismerni az életrajzát, de az se káros, ha esetleg érdeklődik az ember az egész habitusáról, hogy milyen típusú az illető. Az is előfordul, hogy akármennyire fölkészült az ember, ha egy rossz napot fog ki, az az interjú rovására meg.

? Mi alapján választod ki az interjúalanyokat? Van egy előre elkészített terv, hogy kikkel szeretnél interjút készíteni? Avagy: hogyha alkalom kínálkozik, akkor megragadod a lehetőséget?

SZ.I: Sokszor kínálkozott lehetőség, de nem minden esetben ragadtam meg. Lehet, hogy már a koromnál fogva van ez így. Nem szívesen vállalom azt, hogy felkészületlenül készítsek interjút. Néha nagyon nehéz a döntést meghozni, mert lehet, hogy valakivel nem lesz még egyszer lehetőség interjút készíteni. Volt már rá példa ? épp a közelmúltban egy fogadáson találkoztam egy olimpiai bajnokkal ? de az életéből nem voltam fölkészülve, így nem vállaltam annak ódiumát, hogy lássa, nem vagyok életéből naprakész.

? Beszéljünk azokról a munkáidról, melyekre büszke vagy! Vannak kedvenc interjúid?

SZ.I: Egy félt tucatot szívesen említek, ezt már máskor is megkérdezték tőlem. Habsburg Ottó királyi fenség, kivel nagy öröm volt készíteni interjút. Aztán Faludy György, költőfejedelem író, Pungor Ernő akadémikus. Ők már sajnos nem élnek. Szintén nagy szeretettel és örömmel emlékszem vissza Kádár Béla akadémikussal, volt miniszterrel készített interjúmra. Erdő Péter bíboros szintén kellemes emlékeket ébreszt bennem, vele már két alkalommal is sikerült interjút készítenem. Szintén két interjú készült Vízy E. Szilveszterrel, az MTA korábbi elnökével. Még egy közelmúltbeli interjú kedves számomra ? ez már a hetedik ? Elizabeth Blackburn Nobel-díjas orvossal. Nagyon nagy szó egy Nobel-díjassal beszélni!

? Van-e a munka mellett szabadidőd? Mi a hobbid? Vagy a szakma és a hobbi szorosan összefonódik?

SZ.I: Összefonódik. Korábban még sportoltam, de most már nem. Szeretek sokat olvasni, különösen az interjúköteteket kedvelem. Nagyon sok jó interjúkészítő van a világban. Szeretem a rádiót és a televíziót is nézni. Különösen az interjúkat figyelem, azért, hogy esetleg valamit elleshetek belőlük.

? Ahogy a mondás is tartja, jó pap holtig tanul. Mindenhonnan lehet módszereket tanulni. Maradjunk még a felkészülésnél, az interjúkészítés alapjainál! Tervezed-e valamilyen formában átadni tapasztalataidat, tudásodat az azok számára, akik ezt a pályát választják?

SZ.I: Ennek két formája lehetséges. Az egyik, hogyha valaki megkérdez engem ? készült már rádió vagy TV interjú például. A másik, hogy tervezem egy könyvben az interjúkészítés módszertanának a megírását. A lassúságomat figyelembe véve, ez egy hosszabb távú munka ? bár ne úgy lenne! ? de talán majd 2014. januártól, a ?hetvenkedési? időszakomban erre is jut idő.

? Az internetes újságírás korában vagyunk, amikor bárki írhat blogot, megoszthatja gondolatait a világhálón. Csak a szabadidő képez korlátokat azok számára, akik ilyen tevékenységet szeretnének folytatni. Boldog-boldogtalan újságírónak gondolhatja magát. Találkozhatunk olyan megnyilatkozásokkal, amelyek bőven hagynak kívánni valót maguk után. Mit gondolsz: ezek a kezdeményezések előbb-utóbb kiforrják magukat és idővel kirostálódnak a rosszabbak, vagy úgy látod ezek a fajta megnyilvánulások inkább rontják a szakma színvonalát? Mit tanácsolsz azoknak, akik az újságírással kezdenek foglalkozni? Nekik milyen nehézségekkel, buktatókkal kell szembenézniük?

SZ.I: Annyira nem vagyok okos ember, hogy ezt a problémát meg tudjam oldani. Szerintem az egész világon mindenütt keresik a választ arra, hogy mennyiben különbözik a blog és az internetes újságírás a hagyományos újságírástól. A nem internetes újságírásban is lehet rossz cikket írni. Talán annyit mondanék, hogy egyre inkább arra felé kellene tendálni, hogy ha valaki ír egy internetes újságnak bármilyen cikket, hogy azt valaki nézze át, hogy ne legyen benne hiba. Az írott sajtóban többen nézték át a megjelenő cikkeket, így nagyobb valószínűsége volt a minőségi munkának. Néhány kivételtől eltekintve, nem hiszem azt, hogy a legtöbb ember képes arra, hogy az újságírás minden területéhez egyformán ragyogóan értsen, ráadásul tökéletes a helyesírása és művészi fotókat is tudjon készíteni.

? Napjainkban egyre kevesebb olyan ?polihisztor? van, aki az átlagoshoz képest több szakterülethez is magas szinten ért. Az újságírás széles körben való elterjedése kapcsán sajnos gyakoriak a szakmai pontatlanságok, amelyeket utána sorra átvesznek. Korábban beszélgettünk is arról, hogy milyen nehéz a megjelenő írásokat szakmailag ellenőrizni, nincs garancia arra, hogy a megjelenő tartalom valós, és így biztos alapot jelenthet egy további cikk megírásához. A Kérdeztem-válaszoltak című interjúköteted megjelenését Szarvastól Kanadáig nagy siker övezte. Te magad, mint a kötet szerzője, hogy élted meg azt a lelkes fogadtatást, ami az olvasók részéről megnyilvánult?

SZ.I: Az az álláspontom, hogy megjelenjen interjú egy újságban, az komoly munka. De az igazi, ha ezek az interjúk külön nyomtatásban jelennek meg. Nagyon fontos ez azért is, mert akkor úgy a szerző, mint aki a könyvet szerkeszti, még legalább egyszer átnézi. Minden szerzőnek ajánlom, ha megjelenik egy kötete, akkor ennek híre könyvbemutató formájában jusson el a közönséghez! A könyvbemutatón elhangzott kérdésekből nagyon sokat lehet tanulni. Egy könyvbemutatón rossz kérdés nincs, csak rossz válasz. Különösen a Kérdeztem-válaszoltak című könyvnél nagyon sokat tanultam az ott elhangzott kérdésekből. Öröm számomra, hogy Budapesten, Pécsett, Szarvason és Kanadában is sikerült tartani könyvbemutatót az interjúkötet kapcsán.

Számomra a legnagyobb élményt természetesen a kanadai könyvbemutató jelentette. Sok érdekes dolgot kérdeztek tőlem és nagyon sokat tanultam a Kanadában élő magyaroktól. Nagyon jóleső érzés volt, hogy Kerekes Sándor barátom révén sikerült találkoznom a montreali főpolgármesterrel és a kabinetfőnökkel, akik megtiszteltek azzal, hogy, a könyvemből akartak vásárolni. Ezt természetesen nem fogadtam el, ajándékba adtam nekik .. Így a kötet egy példánya bekerülhetett a montreali főpolgármesteri hivatal könyvtárába. Sőt, mint a könyv szerzője, a főpolgármester vendégeként beleírhattam a hivatal Aranykönyvébe!

? Erről az eseményről fénykép is megjelent a Hetedhéthatárban.

SZ.I: Nemes érzés volt! Ezt követően találkozhattam Magyarország kanadai nagykövetével, Vastagh Pállal, valamint a Montrealban élő főkonzullal, Szentmihályi Gyulával, aki tárlatvezetést tartott számomra a hegedűmúzeumban. Mindketten kértek a könyvemből 1-1 példányt.

? Úgy tudom, ?ha már ott jártál?, akkor nem csak mint vendég élvezted a helyiek szeretetét, hanem rögtön aktív munkába fogtál és meginterjúvoltad az említett személyeket.

SZ.I: A kanadai magyar nagykövettel és a konzul úrral is készült interjú.

? Mondhatjuk, hogy a szakmád az életed, és véletlenül sem szalasztod el a kínálkozó interjúlehetőségeket.

SZ.I: Hadd említsem, hogy amikor itt volt a kanadai főkormányzó, akkor szintén sikerült vele interjút készítenem.

? A kanadai kapcsolat ? ha lehet mondani ? a többihez képest is még intenzívebb?

SZ.I: Igen. Kitűnő barátom, a sportberkekben híres Kerekes Sándor révén, aki megszólal az első könyvemben és benne lesz a következőben is.

? Úgy tudom, már készül a következő interjúkötet. Milyen konkrét elképzeléseid vannak ezzel kapocsaltban?

SZ.I: Valóban, a Kérdeztem ? válaszoltak következő kötetén gondolkozom. Átnézve a Hetedhéthatárban 1997. óta megjelent interjúimat, ebbe szeretnék betenni olyat is, ami 1997 és 2000 között jelent meg. Hiszen az azóta eltelt évek távlatából ezekre már korrajzként lehet tekinteni. Úgy érzem ezek ? legalábbis számomra ? értékesebbek, mint a közelmúltban megjelent beszélgetések. Sokan azt mondják, az a jó és fontos interjú ami a közelmúltban jelent meg. Azonban én úgy érzem, hogy ez nem így van. Igenis van egy-két olyan régebbi anyag, amit érdemes megjelentetni a készülő kötetben. Illetve esetleg olyanokat is, melyeket a 2008-ban megjelent interjúkötetem után készítettem.

? Kikkel szeretnél a közeli, vagy a távolabbi jövőben interjút készíteni? Emlékszem, a tavaly májusi könyvbemutatón említettél néhány személyiséget.

SZ.I: Igen, tudom kikre gondolsz. Ez inkább az álom kategóriában szerepel, bár nagyon pozitív hozzáállást tapasztaltam: Erdő Péter bíboros úr és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr is támogatnak ebben. Ha személyesen nem is, de kérdések elküldésével Őszentségének XVI. Benedek pápának. Viszont megmondom őszintén, olvastam Peter Seewald német újságíró pápával készített interjúkötetét: valami csodálatosan fölkészült ember, egészen speciális interjúkészítési módszere van, amiből nagyon sokat tanultam. A másik személyiség Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke.

Korábban Tuffo nagykövet úrral többször sikerült beszélgetnem ? tervbe vettem, hogy a jelenlegi nagykövettel is felvéve a kapcsolatot megpróbálom az interjút elkészíteni. A közelmúltban a szlovák és a brazil nagykövettel állapodtunk meg interjúról. Az elkövetkező időkben ezt a két riportot tervezem. Meg kell mondanom, sok interjúm van magnószalagon, vagy leírva, melyek publikálásra várnak, s inkább ezzel szeretnék foglalkozni. Természetesen, ha egy ?nagy vad puskám elé kerülne?, akkor azon elgondolkoznék, de mindenképpen csak akkor, ha fölkészült vagyok. Mindenkiből nem tud az ember fölkészült lenni. Nem tudni, mikor kerülök olyan helyzetbe, hogy találkozok valami ?különleges prédával?!

? Eddig főként politikusok, közéleti személyiségek kerültek előtérbe, viszont említetted azt is, hogy korábban aktívan sportoltál. Idén lesz a londoni olimpia. Tervezel a szívedhez oly közel álló terület, a sport legfontosabb idei eseményén személyesen jelen lenni? Sportolókkal interjút készíteni a helyszínen?

SZ.I: Az leginkább pénz kérdése, nem tervezem. Meg kell mondjam, 1980-ban a moszkvai olimpiára szerettem volna elmenni, de állásproblémák miatt le kellett mondanom azt az utat amit most már nagyon bánok. Nincs olyan sportoló, akivel tervezek interjút. Azonban van a magyar csapatban egy-két olyan ember, akivel már készítettem interjút. Közülük kettőt kiemelnék: egyikük Berki Krisztián, aki elképzelhető, hogy érmes lesz, és a kedvenc sportolónőm, akivel már készült interjú, Janics Natasa. Inkább innen, Magyarországról drukkolok az én két kedvencemnek, hátha megint gyarapítják az olimpiai érmek számát.

? Bízzunk benne! A másik kedvenc területed a művészet, azon belül a film. Volt alkalmad Jiri Menzellel személyesen találkozni és interjút készíteni vele. Úgy érzem azonban, hogy nem csupán, mint interjúalany volt fontos számodra az Oscar-díjas filmrendező, mert tudom, hogy maga a filmművészet is fontos szerepet tölt be az életedben. Rendszeres résztvevője vagy filmfesztiváloknak, akár Budapesten, akár Pécsett. Erről néhány gondolatot megosztanál velünk?

SZ.I: Megmondom őszintén, hogy a filmművészethez nem annyira értek, de sikerült pár filmrendezővel beszélnem. Menzel mellett Jancsó Miklóssal is készítettem interjút. Továbbá van egy interjúm az Észak című díjnyertes norvég film rendezőjével, Rune Denstad Langlo-val, akivel Budapesten a Titanic Filmfesztiválon találkoztam.

? Az egészségügy, az orvostudomány világa szintén közel áll hozzád. Az interjúalanyaid között szerepelnek akadémikusok, olyan személyiségek, akik az orvostudomány területén tevékenykednek. Személyes indíttatásból került képbe ez a különleges, számomra talán kicsit kakukktojásként megjelenő terület? ? hiszen a sport, vagy a politika nap mint nap ott van az életünkben, a filmművészet és a színház pedig olyan, hogy gyorsan a szívébe zárja az ember, viszont az orvostudomány kicsit talán távolinak tűnő téma.

SZ.I: Nagyon egyszerűen tudok rá válaszolni, mivel egyre több betegségem lesz, így fontos a személyes indíttatás. Sokat jelent, hogy az ember megértheti ezeket a problémákat. Különösen érvényes az, hogyha egy orvossal szeretnék interjút készíteni, nagyon alaposan föl kell készülnöm.

? Nem csak a betegségekről van szó, ha az orvostudományt nézzük, hanem a betegségek megelőzéséről is, az egészséges életmódról. Épp ma beszélgettünk az alvás egészségre gyakorolt hatásáról, a jó alvás fontosságáról. Sok más tevékenység van, ami hozzásegít bennünket ahhoz, hogy egészségesek maradjunk.

SZ.I: Az étrendemet igyekszem így összeállítani. Sok ember tudja, hogy mit kellene csinálnia, csak nem tartja be. Az alvás száz százalékig így van, nekem is van alvással kapcsolatos problémám. Nem szívesen sorolom fel a betegségeimet, de sok olyan orvossal készítettem interjút, kiknek munkája az én betegségeimmel kapcsolatos.

? Jó egészséget kívánok, és sok-sok jól sikerült interjút! Az olvasók nevében is megkérlek arra, hogy a jövőben is mutass be, hozz közel hozzánk olyan személyiségeket, olyan hírességeket és kevésbé ismert, közöttünk élő embereket, akiktől tanulhatunk!