ZETApress

hírportál

Munkáspárt az áldozatokért

Benyovszky GáborBenyovszky Gábor mérnök, a Munkáspárt Központi Bizottsága tagja, A kapitalizmus magyar áldozatai bizottságának elnöke a Munkáspárt Baross utcai Központi Székházában ma délelőtti sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy megalapítja A rendszerváltás áldozatainak napját.

S hogy miért épp március 25-re gondolt? ? Mert 1990-ben ezen a napon voltak az országgyűlési választások, s ettől a naptól számíthatjuk a kapitalizmust Magyarországon. Mint elmondta, ő is, meg mások is nagyon sokat vártak a rendszerváltoztatástól, de sajnos csalódtak. Az első áldozat a szomszédja volt, aki a választásokat követő napokban lőtte főbe magát. Arra a BKV-s hölgyre is emlékeztetett, aki úgy akart megszabadulni kilátástalan helyzetéből, hogy az ablakon vetette ki magát.

Táblázatokat is mutatott, mennyivel élünk rosszabbul, mint akkor: 1989-ben 900 ezer fő, 2012-ben már hárommillió-kilencszázezer élt a létminimum alatt. 24 éve csak öt-tízezer hajléktalan volt, ma viszont már 70-90 ezer él hazánkban. Akkor harmincezren voltak munkanélküliek, ma viszont négyszázezer a nyilvántartottak száma, s ebben nincsenek benne azok az állástalanok, akik már kiestek az ellátásból.

Az ország követett el öngyilkosságot, amikor 1990-ben kiszavazta magát a hatalomból ? mondta a budapesti előadó. A bizottságot egyébként Fogarasi Zsuzsával, a Munkáspárt alelnökével, valamint egy szegedi és egy miskolci elvtársukkal hozták létre. Az ötletet A kommunizmus áldozatainak emléknapja adta, ennek szeretnének ellenpontot állítani. Természetesen ő is tudja, hogy azok is sokan vannak, de a kapitalizmus áldozatairól sem szabad megfeledkeznünk, s minden év március 25-én emlékeznünk kell rájuk!

Benyovszky úr nemrég Szíriában és Törökországban is vendégeskedett. Ottani elvtársaival is sokat beszélgetett, s a tanácskozásukon belga, görög, spanyol és portugál kommunisták is részt vettek. Talán hazájukban ők is létrehoznak egy emléknapot, amikor gyertyát gyújtanak a kapitalizmus áldozataiért. Idehaza már Facebook-oldaluk is van, ahol várják a csatlakozni vágyókat.

4 hozzászólás

  1. Kíváncsi vagyok, hányan mernek jelentkezni? Mert hogy sokan vannak, az biztos..

  2. Szűkebb hazám, az Ózdi Járás (újra járás a rendszerváltást követő 23. évben!) közel nyolcvanezer ember lakóhelye. (Mintegy negyvenezer a város és negyvenezer a hozzá tartozó 19 település). A város lakosságának fele, kb. húszezer fő tekinthető aktív korúnak, munkaerő piaci szempontból! A rendszerváltást közvetlenül követően, a regisztrált munkanélküliek száma meghaladta a tízezer főt, tehát több mint felét, az aktív korúaknak! Az azóta eltelt bő két évtized alatt a helyzet nem változott – ez ügyben érdemben – semmit!

    A megszűnt munka helyek pótlására érdemi lépések nem történtek, a minimális mozgást, a közhasznú munkahelyek próbálják imitálni! Túlzás nélkül állítható, hogy ebben a negyvenezres kisvárosban, a rendszerváltásnak áldozatául esett legalább tízezer munkavállaló! Ha háromfős családszerkezetet veszünk alapul, akkor a VÁROS LAKOSSÁGÁNAK HÁROMNEGYEDE: harmincezer ózdi ember lett – életkortól függetlenül – tragikus elszenvedője az 1989-90-es évek RENDSZERVÁLTÁSÁNAK!

  3. Ünnepelnünk kell azt a napot, amikor a szemét hatalomvágyban buzgólkodó kulák, tőkés, élősködő és egyéb parazita elkezdte eladni az országot? Antallra is lecsapott a JÓISTEN, mert nem sokáig élvezhette a felsőbbrendű pofájával a hatalmat, pedig ő kezdeményezte a rendszerváltást, néhány aljas pénzéhes dögkeselyű együttműködésével. Ettől kezdve csak eladtak és eladtak és ma is eladnak, hogy a saját zsebüket tömjék! Jó volna tudni, hány politikusnak és volt politikusnak van külföldi érdekeltsége és hányan tudnak ezzel elszámolni?????

  4. Egy viszonylag erős baloldali kötődésű városban emlékművet is kellene állítani, ahová a környék kommunistái március 25-én koszorúzni is mehetnének és az áldozatok neveit folyamatosan fel lehetne vésetni állandó mementóként, ellensúlyozandó a szocializmus kivégzett ellenségeinek listájával!