ZETApress

hírportál

Vizeink jövője Európában

Napjainkban a víz stratégiai jelentőségű természeti erőforrássá vált, így a vízgazdálkodás a XXI. századi gazdasági és társadalmi fejlődés meghatározó tényezőjének számít. Földünk növekvő lélekszámú lakosságának egyre kevesebb édesvíz áll rendelkezésére, ami egyes országokban túlzott mértékű és fokozódó vízfogyasztással párosul.

Az éghajlatváltozás a készleteket átrendező hatása tovább súlyosbíthatja a víz dilemmát. A szélsőséges vízjárás sokfelé óriási és növekvő károkat okoz, a vizeket időről időre szennyező anyagok nagymértékben rontják az ivóvíz minőségét, és veszélyeztetik az élővilágot. A regionális egyenlőtlenségek és a fejlődő világ elszegényedése miatt nő a gazdasági vízhiány: a Föld lakosságának jelentős része nem jut egészséges ivóvízhez és megoldatlan a szennyvízelvezetés. A fejlett országokban ? az Egyesült Államokban és az Európai Unióban? sok pozitív változás történt, az összkép azonban negatív.

A vízzel összefüggő gondok okai gyakran a hagyományos vízgazdálkodáson kívül (például más szektorokban, az intézményi rendszerben, a döntéshozásban stb.) találhatók, így a megoldások is ott keresendők. A problémák jelentős része nem oldható meg egyes országokban vagy régiókban elszigetelten, ahhoz nemzeti és nemzetközi intézmények – beleértve az ENSZ-t és az EU-t – korábbiaknál erősebb összefogása szükséges. Európa rendelkezik a szükséges tudással és technológiával ahhoz, hogy vezető szerepet játsszon ebben a folyamatban.

Európa sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint a harmadik világ, hiszen a fenntartható vízgazdálkodás hosszú múltra tekint vissza. Az Európai Unió egységes, ökológiai szemléletű víz politikával, Víz Keretirányelvvel rendelkezik. Ennek ellenére Európában is küszködnek az ivóvízellátáshoz képest elmaradottabb szennyvíztisztítás okozta gondokkal, a vízi infrastruktúra elöregedésével, a vízhiánnyal, az árvizekkel és az aszályokkal. Az európai mezőgazdaság öntözővíz igénye magas, ezért túl sok területen a talajvizek túlzott kitermelése zajlik.

Világszerte kiterjedt tudományos kutatások folynak a vízgazdálkodással összefüggésben számos tudományág képviselőinek részvételével, és alapvető jelentőségű a szakpolitikai döntések és intézkedések tudományos megalapozása. Az EU-ban sokoldalúan szabályozott vízgazdálkodási és vízminőségi kérdéskör mellett nemzetközi megállapodások segítik az európai határvizekkel kapcsolatos együttműködést. Mind a tudomány mind a szakpolitika képviselői egyetértenek abban, hogy az elmúlt évtizedben bekövetkezett, a Föld édesvízkincsét érintő jelentős változások új megközelítést igényelnek a vízgazdálkodásban.

A Vizeink jövője Európában című konferencia az Európai Unió Magyar Elnöksége hivatalos programsorozatának része, a legnagyobb szabású tudományos rendezvény 2011. első felében. A Magyar Tudományos Akadémián ma-holnap tartandó rendezvényen a szakértők és döntéshozók ? az eredmények és az új kihívások összegzése mellett ? egyebek között a szélsőséges időjárási eseményeket, az éghajlatváltozás hatásait, a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás kapcsolatát, az ökológiai szolgáltatásokat vizsgálták, és megvitatták a vízzel kapcsolatos etikai és intézményi kérdéskört.

A résztvevők külön dokumentumban fogalmazzák meg javaslataikat mind a további tudományos vizsgálatokra mind a szakpolitikai teendőkre. Az ajánlások az alábbiakat tartalmazzák (részlet a tervezetből): Az árvízvédelmi stratégiák középpontjába a jelenlegi gyakorlattal szemben a kockázatkezelést kell állítani. Az aszályokra, azok kezelésére sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani; az EU keretében a vonatkozó szabályozási eszközök fejlesztésével is.

Az ipari balesetekre és a rendkívüli vízszennyezésekre tekintettel meg kell erősíteni a környezetbiztonságot és a környezet-tudatosságot, a tájékozódottságot és a tájékoztatást, tovább kell fejleszteni az engedélyezési eljárásokat és a korai riasztó-rendszereket, az esetlegesen bekövetkező rendkívüli helyzetekre vonatkozó szükség-intézkedési terveket. A határvizek esetében javítani kell a két- és többoldalú nemzetközi együttműködést.

A vízgazdálkodással kapcsolatos tervezési és üzemeltetési szabályozásban és gyakorlatban számításba kell venni, hogy a szélsőséges vízjárási helyzetek gyakoribbá és súlyosabbá válhatnak az éghajlatváltozással. Az EU Közös Mezőgazdasági Politikája (KAP) ugyan támogat bizonyos vízvédelmi intézkedéseket, de nem veszi kellő mértékben figyelembe a mezőgazdasági tevékenységek által okozott káros környezeti hatásokat; a KAP megújítása során meg kell oldani ezt a problémát.

Az ökológiai szolgáltatások jelentősen hozzájárulnak az emberi jóléthez, s erre is tekintettel helyre kell állítani a károsított vizes élőhelyeket és meg kell előzni, hogy a jövőben ilyen esetek előforduljanak. A tudomány és a szakpolitika jobb együttműködésére van szükség annak érdekében, hogy erősödjön a döntések tudományos megalapozottsága és egyúttal az ezt célzó a tudományos kutatási tevékenység.

Az integrált erőforrás-gazdálkodással összefüggésben keletkező konfliktusok rendezésében jelentős szerepet kell kapniuk az általánosan elfogadott etikai alapelvek alkalmazásának. Mivel a vízzel kapcsolatos problémák kialakulásában számos ágazatnak van felelőssége, ezért e problémák megoldása is csak ezen ágazatok közreműködésével lehetséges. A tudományos konferencia fő megállapításairól közvetlenül tájékoztatást kapnak az EU Környezetvédelmi Tanácsa informális ülésének résztvevői, akik holnap-holnapután találkoznak Gödöllőn.

Szóljon hozzá!