ZETApress

Nagy tapsot kapott a miniszterelnök évértékelő beszéde. Megérdemelte, jó beszédet mondott. Persze, lehet, hogy akkor is megtapsolja a válogatott közönség, ha a beszéd nem ilyen gazdag szónoki fordulatokban ? mondta Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke.

A teremben ott volt szinte mindenki, aki a mai elitben számít. Éppen csak azok hiányoztak, akikről a miniszterelnök előszeretettel beszélt: a becsületes, dolgozó és vállalkozó magyar emberek. Lehet, hogy nem értek rá, mert éppen dolgoztak. Vagy csak egyszerűen nem hívták őket meg.

A miniszterelnök beszéde optimizmust sugárzott, de hát végül is ez a dolga. Nagy baj lenne, ha már ő sem lelkesedne. Egyébként van is miért. Tavaly megnyertek két választást, akkora hatalomhoz jutottak, mint korábban senki más. Ez lehetőséget ad ahhoz, hogy felszámoljanak egy sor olyan ősrégi problémánkat, amelyekhez a korábbi kormányok nem tudtak, vagy nem akartak hozzányúlni. Az Orbán-kormány ezt a folyamatot el is indította.

Az természetesen kérdés, hogy a kapitalizmus mai válsághelyzetében 2012 valóban az ?elrugaszkodás éve? lesz-e. Lehet-e? Ne felejtsük el! A magyarországi válságnak csupán egyik oka az, hogy az MSZP nyolc éven át felelőtlenül kormányzott. Másik nagyon fontos oka az, hogy a gazdag tőkés országok a saját válságukat velünk fizetették meg. Hol zárták be az első üzemeket, hol bocsátották el legelőször a munkásokat? Magyarországon és nem az anyaországokban. Ez a folyamat még nem ért véget.

Bízzunk benne, hogy 2013 pedig valóban az ?emelkedés éve? lesz, ahogyan a miniszterelnök mondta! Van azonban itt egy kis bökkenő. Kinek lesz az emelkedés éve? A magyar felső és középosztályok számára már az eddigi idő is felemelkedést jelentett. Állami állásokhoz jutottak, a 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó is nekik hozott pluszpénzt. Az átlagember, a szegény ember azonban egyelőre csak rosszul járt.

A ?magyar szellem? volt a miniszterelnök beszédének egyik kulcsszava. Van, aki ebben nacionalizmust lát, van, aki egyszerűen retorikai fordulatot. Szerintem Orbán Viktor többre gondol. Úgy kell építeni az országot, hogy támaszkodjunk a magyar nép történelmi hagyományaira. Merítsünk erőt történelmünkből, és ne az állandó kishitűség éljen bennünk! Ez mind igaz! Önmagában azonban kevés. A magyar szellem megvédése nem fejeződhet ki abban, hogy ?magyarossá? teszik az alkotmányt.

A magyar gazdaságot csak úgy lehet helyreállítani, ha korlátozzák a multikat, a nagy bevásárlóközpontokat. Igaz, a kormány tett néhány lépést, de ez a cégek sokmilliárdos profitjához képest csak enyhe ejnye-ejnye. Vagy például szellemi téren. A magyar felsőoktatás is csak akkor lesz újra magyar és sikeres, ha az európai tőke szellemi elnyomását kifejező bolognai rendszerből egyszer és mindenkorra kilépünk.

A miniszterelnök sokat foglalkozott az új alkotmánnyal. A politikai vezetés láthatóan többet vár ettől, mint amit a valóságban hozhat. Két korszakot akar lezárni egyszerre, az 1990 előtti szocializmust és az 1990 utáni 12 éves MSZP-kormányzást. Mindkettőnek kijutott a bírálatból, a miniszterelnök beszédéből. Jobb lett volna a tényeknél maradni, és azokra a valóságos problémákra keresni a választ, amelyek tényleg megvannak társadalmunkban.

A miniszterelnök fő érve a mostani alkotmány ellen, hogy alapja az 1949-es népköztársasági, sőt az 1936-os szovjet alkotmány. Formailag lehet, hogy igaz, de a lényeg nem ez. A mostani alkotmánynak semmi köze sincs a múlthoz. A lényeg az, hogy 1990-ben tőkés, polgári rendszert vezettek be Magyarországon. A nép csak szavaz négyévente, de nincs ott a parlamentben. A hatalomban hivatásos politikusok ülnek. A gazdaság ma már nem állami és szövetkezeti tulajdonban van, mint 1990 előtt, hanem magánkézben, jelentős mértékben, külföldi kézben. A mai alkotmány ezt az állapotot fejezi ki.

És még valami. Ha a régi alkotmány a szovjet mintákat másolta, úgy a mostani a nyugati modelleket. Az egész magyar politikai rendszert úgy alakították ki, hogy átvettek olyan elemeket nyugatról, amelyek ott évszázadok során alakultak ki, majd összekeverték őket. Az ilyen mixtúrák nem nagyon működnek. Nálunk sem!

A mostani alkotmány másik gondja, hogy nem rendezi az emberek valóságos élethelyzeteit. Az átlag magyarnak nem lesz jobb, ha az alkotmányba beleveszik a koronát, vagy 1956-ot. Mit nyer vele? Azzal nyerne, ha beírnák: minden magyarnak joga van a lakhatáshoz! A miniszterelnök nagyon helyesen beszél arról, hogy mindenkinek dolgozni kell. De ez nem csak kötelesség kérdése. Ehhez lehetőség is kell. Biztosítsa az alkotmány az első munkahelyhez való jogot! Erről azonban a miniszterelnök említést sem tesz.

A miniszterelnök hiányolta, hogy 1956-ról nem tesz említést az alkotmány. De miért kellene most belevenni? 2011-ben vagyunk, mások a problémáink. Nem beszélve arról, hogy 1956-ról nem mindenki gondolja ugyanazt. A történelmi események megítélése pedig nem az alkotmány, hanem a történészek, a szakemberek feladata.

A miniszterelnök hallgatott a külpolitikáról. Pedig meg kellene mondani, hogy bajaink egyik forrása éppen itt van, az Európai Unió számunkra előnytelen döntéseiben, a NATO-háborúsdiban, a Belarusz ellen hirdetett hadjáratban. Nem beszélve arról, hogy a mostani kormány számára új területeken, az orosz és a kínai relációban nem úgy lépdelünk, ahogyan kellene. Szóval, jó beszéd volt, rövid, fordulatokban gazdag, csak kevés! ? fejeződik be a tegnap délutáni évértékelés értékelése.