ZETApress

Búcsú az őshonos erdeinktől? Bükkösöktől, tölgyesektől? A klímaváltozás lehetséges és valós következményei a hazai erdei életközösségekben. Mi az ökológiai helyreállítás? Mik a természet-közeli erdőgazdálkodás kockázatai? Miért relativizálódik az őshonosság fogalma? Gazdagodás-e a faállomány cserjésedése?

Ilyen és ehhez hasonló kényes kérdéseket vetett föl Mátyás Csaba akadémikus délelőttii előadásában az MGSZH Központ Erdészeti Igazgatóság (VM Székház) Kossuth Lajos téri földszinti Tanácstermében. Ennek keretében elsősorban a december 4-én megtartott akadémiai székfoglalójához kapcsolódó előadást hallhattuk a globális klímaváltozás lokális erdészeti következményeiről és a lehetséges válaszokról.

Az előadás az erdő- és mezőgazdálkodás, valamint a megújuló energiaforrás technológiák és a klímaváltozás című TÁMOP program keretében, valamint az Erdők Nemzetközi Éve alkalmából tartandó előadássorozat első részeként hangzott el. A TÁMOP projekt célja az előre jelzett klímaváltozás hatásainak elemzése és a megfelelő stratégiai lépések kidolgozása a mező- és erdőgazdaság, a rurális térségekre vonatkozóan.

A sokat emlegetett paradigmaváltás elérkezett az erdőgazdálkodásban. Örömmel kell üdvözölni a gazdálkodók kezdeményezését, kísérletező kedvét a természet-közeli módszerek fejlesztése irányában. A természet-közeli gazdálkodás örvendetes terjedésével kapcsolatban azonban bizonyos kételyek és kockázatok merülnek fel, amiknek a tisztázása szükséges. Ismerve az ökológiai, erdőművelési problémák komplexségét, a fejlesztési kezdeményezések nem nélkülözhetik a tudományos megalapozottságot és a megfelelő metodikát, ezek betartása és főleg megfelelő időtartamban való monitorozása sokszor alábecsült feladat.

Emellett a módosított erdőtörvény végrehajtási rendelkezései úgy készültek, hogy a megalkotó nem egyeztetett elég széleskörűen tudományos grémiumokkal. Így bizonyos szempontok kimaradtak, ill. vélt nyilvánvalóságokra (evidenciákra) épülnek koncepciók, ami nem helyes, ha van elérhető (tudományos) eredmény is.

Közülük néhány példa

A genetika szintjén sem érvényes, hogy a természeti folyamatok valamiféle tökéletes optimumot állítanának be (ökológiában ezt már kimutatták). Az életközösségek folyamatosan ?helyreállítás alatt? vannak. Különösen nem mondható, hogy a feltételezett optimum állapot követné a változó termőhelyi (élőhelyi) feltételeket. Fentiekből következik, hogy megváltozott feltételek mellett erősen vitatható a múlt (feltételezett) viszonyaira visszavezetni az életközösségeket, sokkal inkább a jövővel kellene gondolni.

A szálalásos (természet-közeli) gazdálkodás bevezetése is több szempontból vet fel kérdéseket: a lékes bontás különös kockázatot jelent aszályveszélyeztetett területeken, mivel az állományklímát erősen rontja, és növeli az egészségi károsodás veszélyét; a változó feltételek mellett az őshonosság fogalma relativizálódik; a célátmérőre koncentráló fakitermelés szegényíti az állomány génkészletét; a faállomány struktúra gazdagodását (cserjésedés) nem feltétlenül lehet önmagában értéknek tekinteni, ilyen irányú vizsgálatok szélsőséges termőhelyen a faállomány degradálódását és a szénmegkötő képesség romlását jelzik előre.

Klímaváltozás és erdei ökoszisztémák

Evolúció-ökológiai megközelítésben címmel hangzott el Mátyás Csaba, az MTA rendes tagja székfoglalója decemberben. Az előre jelzett klímaváltozás szélsőséges hatásai közül az aszályok erősödése fogja elsősorban próbára tenni az erdőtakaró alkalmazkodó-képességét. Az általánosan elterjedt véleménnyel szemben, az evolúciósan kialakult, spontán alkalmazkodási mechanizmusok szerepe elhanyagolható, mert a változások oly gyorsak, hogy ?megelőzik? a spontán folyamatokat ? hallottuk akkor.

A vizsgálatok szerint a környezeti változásokra adott válaszreakciók nem a közismert fiziológiai optimumgörbe szerint alakulnak. A toleranciagörbe aszimmetrikus, exponenciális, azaz a feltételek romlásával hirtelen, tömeges mortalitás (pusztulás) lép fel. Ezt az eddig széles körben alkalmazott modellek nem jelzik előre megfelelően. Tömeges pusztulások a legutóbbi aszályos periódusban (2000-2003.) már megjelentek Magyarországon. A veszélyeztetett területek kijelölése a felkészülés érdekében sürgős feladat.

A klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásainak pontosabb előrejelzése új megközelítést igényel, ahol figyelembe kell venni, hogy a genetikai alkalmazkodás mechanizmusai optimális helyett egyensúlytalanságot tartanak fenn. Ez a körülmény az erdőgazdálkodás és természetvédelem több ?alapigazságként? elfogadott feltételezését megkérdőjelezi.

A jövőbeni szaporítóanyag felhasználás, a gazdálkodási és természetvédelmi stratégia ezeket az új szempontokat figyelembe kell, hogy vegye. Az eredmények alapján megerősíthető, hogy van lehetőség a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, de ehhez aktív, felelősségteljes emberi beavatkozásra van szükség az erdőgazdálkodásban és a természetvédelemben egyaránt.

A kutatás jelenleg a NYME által elnyert, TÁMOP 4.2.2-08/1-2008/20 projekt keretében folyik, de több EU-s együttműködés is támogatja. Az eredmények iránt már eddig is széleskörű nemzetközi érdeklődés nyilvánult meg, így a NASA és FAO részéről is.

Összefoglaló megállapítások

A síkvidéki szárazsági határ gyors változások színhelye lesz, és speciális feladatokat jelöl ki nemcsak Magyarországon, hanem az erdő-sztyep határ mentén egész Eurázsiában, É. Amerikában. Ezt a globális problémát egyelőre még a nemzetközi kutatóközösség nem ismerte fel, és természetesen a politikusok (döntéshozók) sem. A probléma globális jellege miatt a kutatáshoz nemzetközi együttműködés szükséges.

Jelenleg széles körben elterjedt vélemény, hogy a változásokra a választ a természet tudja legjobban, ezért pl. az erdők kezelésénél is egyre jobban vissza kell térni a természet-közeli megoldásokhoz. Azonban a spontán evolúciós és ökológiai folyamatokra lassúságuk miatt nem hagyatkozhatunk, a felelős emberi beavatkozásra szükség van.

Az ökológiai előrejelzések nagyrészt számítógépes adatbázisok kiértékelésén alapszanak, megbízhatóságuk különböző okok miatt korlátozott. Az eddig elhanyagolt terepi monitoring és validálás az előrejelzés pontosításához (modellezéshez) elengedhetetlen. A terepi kísérletek több olyan információt szolgáltattak, amelyek miatt néhány, evidenciának tűnő evolúció-ökológiai alaptételt újra kell gondolni. A szemléletváltáshoz a jelenleg nem elég hatékony kommunikáció rendkívül fontos, szakmai körök, és a nyilvánosság számára egyaránt.