ZETApress

hírportál

Telefonos kérdés-felelet

Nyár elején egy telefonos üdülésértékesítő céghez jelentkeztem munkára. Ha máshol is, de múltév végén egy közvélemény-kutatónál sikerült néhány napot eltölteni. Ezt is telefonon végeztük, s az üdülési szokásokat mértük fel.

A kérdések roppant egyszerűek voltak: Volt-e a párjával az elmúlt öt évben üdülni? Ha igen, merre jártak és mivel utaztak? Akarnak-e az elkövetkező egy-két évben újra menni, s milyen korosztályba tartoznak? Aki akarta, a nevét is elárulhatta, de meg is őrizhette anonimitását.

A válaszok sokfélék voltak, de kevés volt köztük az értékelhető. Hiába mondtam, hogy egy-két perc az egész, sokuk azt mondta, hogy még ennyi ideje sincs. Olyan válaszok is akadtak, hogy telefonon nem adnak felvilágosítást. Hiába mondtam, hogy nem az APEH-től vagyok, hajthatatlanok maradtak. Volt, aki csak azt ismételgette, hogy nem válaszolok, s amikor megkérdeztem, hogy mást is tud-e magyarul, még ő sértődött meg.

Vezetékes és mobilszámokat váltakozva hívott a számítógépem. Az utóbbinál általában csak az előfizető neve és a helységnév jelent meg a képernyőmön, de az utcát ? tehát a pontos lakcímet ? sosem láttam. A vezetékes számok esetén sem egyezett meg gyakran a név és a lakcím, melyből az adatbázisunk elavultsága vélelmezhető.

Sokan kérdezték, honnan tudjuk a számukat, de erre én sem tudom a választ. Feltételezem, hogy az álláshirdetések nagy része egy-egy ilyen adatbázis felépítésére szolgál, amit aztán a hirdetők jó pénzért eladnak a telefonos marketingcégeknek. A szegény álláskeresők nem is sejtik, hogy önéletrajzukat csak azért kérik be, hogy valamelyik listára felvehessék adataikat. Mi másért jelenne meg néhány cégtől több napon át ugyanaz a hirdetés, hogy aztán néhány hét múlva megismételjék, s mindezt tegyék hónapokon keresztül? Az érdeklődőknek sose mondanak konkrétumot a munkáról és a címről, majd behívjuk, ha szükség lesz önre ? válaszolják telefonon, de sose hívnak be senkit, hanem mindig újabb hirdetéseket adnak fel ahelyett, hogy a meglévőkből válogatnának.

Akadt néhány váratlan, sőt humoros reakció is. Egy fiatalasszony elmondta, hogy az általam hívott titkos mobilszám a nyolcéves kisfiáé, s azért háborgott, hogy miért zaklatok egy gyereket ilyen kérdésekkel. Máskor egy idős úr hosszasan kereste a hallókészülékét mielőtt válaszolt, de abban sem volt köszönet. Először bemutatkozásomat Faragónak értette, s elmondta, hogy volt egy ilyen nevű osztálytársa. ? Hány éves ez a Faragó? ? próbáltam ezzel az ő korát is kideríteni. ? Már biztosan van vagy 60 ? felelte. ? Akkor Ön is 60? ? csaptam le rá. ? Nem, én már 84 vagyok ? jött a hangjából is várható válasz. ? Ugye nem az általánosban járt együtt Faragóval? ? faggattam tovább. ? Ki az a Faragó? ? kérdezett vissza, mire gyorsan lezártam a beszélgetést. Azóta sem tudom, hogy játszott-e velem az öregúr, vagy tényleg ennyire szenilis volt?

2 hozzászólás

  1. Néhány éve egy biztonsági céghez magam is jelentkeztem gépkocsizó járőrnek. Mindenütt azzal dicsekedtek, hogy mindegyik járőr-kocsijukban defibrillátor van a sikeres újraélesztéshez, de hatékony beavatkozásról még sosem hallottam. Hiába írtam meg nekik, hogy személy- és vagyonőri vizsgám és gyakorlatom mellett rutinos mentő-szakápoló is vagyok, válaszra sem méltattak. Két-háromhavonta jelennek meg azóta is hirdetéseik, melyekre újra és újra jelentkeztem az interneten. Mindig csak egy automatikus válasz érkezik: jelentkezését köszönjük, adatait rögzítettük, feldolgozásuk után értesítjük. A múltév végén sem kaptam érdemleges választ, telefonon megint a türelmemet kérték. Kíváncsi vagyok, hogy az újabb hirdetésüket mikor olvashatom? Lehet, hogy nem is kell nekik új munkaerő, hanem csak az adatainkkal kereskednek?