ZETApress

hírportál

Ki cserélne kivel?

Január elsejétől a nők negyven év munkaviszonnyal a hátuk mögött nyugdíjba mehetnek ? döntött a kormány egy héttel ezelőtt. A szolgálati időbe a nappali tagozaton folytatott tanulmányok nem számítanak bele, mert nem volt utánuk járulékfizetés.

Mint minden kormánydöntést, az ellenzék ezt is kritizálja azóta is. Legfőbb ellenérvük ez utóbbi ellen szól. A kormány ezzel azt sugallja ? mondják a szocialisták ?, hogy nem érdemes tanulni, mert egy nappali tagozaton diplomát szerzett nő tíz évvel kevesebb munkaviszonnyal rendelkezik, mint hasonló korú iskolázatlan nőtársa, így ennyivel később mehet nyugdíjba.

A probléma eldöntéséhez játsszunk egy kicsit. Vegyünk két 54 éves nőt ? Juliskát és Mariskát ?, akik együtt végezték a nyolc általánost, jó barátnők voltak, még egy padban is ültek. Juliska szorgalmas kislány volt, jól tanult, gimnáziumba ment és leérettségizett. Utána sem hagyta abba a tanulást. Felvették az orvosi egyetemre, ahol 24 évesen doktorált. Az elmúlt harminc évben szépen haladt a ranglétrán, azóta már főorvos lett, egy kórházi osztályt vezet. Fizetésére sem panaszkodik. Mivel csak 30 éves munkaviszonya van, további tíz évet kell még legalább a gyógyító munkával, a betegeivel foglalkoznia.

Mariska sosem szeretett tanulni, így az általános iskolát követően munkába állt. Volt már minden az elmúlt 40 év alatt. Dolgozott malteros lányként építkezéseken, mosogatott egy konyhán, kiszolgálta a részeg vendégeket a kocsmában, ült a szupermarket pénztárgépe mögött. Hiába mondta néhány vevő, hogy nem kérem a visszajárót, ezt nem vehette ki a kasszából. A szigorú biztonsági őrök mindig alaposan átvizsgálták, ha kijött az eladótérből a rövid munkaközi szünetre, így ezek a pluszpénzek is a tulajdonost gazdagították.

Juliska már az egyetemen megismerte élete párját. Férje is diplomás, jól menő ügyvéd. Két gyermekük született, szintén diplomások. Teljesen természetes volt, hogy ők is tanuljanak, s taníttatásuk sem viselte meg a családi költségvetést. Jutott mellette a külföldi nyaralásokra, a kocsira, a gépesített háztartásra. A főorvosnő számos előadást is tartott kül- és belföldön, mely szintén jó hozott a konyhára. Szakmájában igazi tekintélynek számít.

Mariska fiatalon ment férjhez. Férje egy állami építkezésen dolgozott, de 1990. után ezek a megrendelések megszűntek, így ő is sok mindennel próbálkozott. Érettségi és főiskola nélkül persze nem dúskált a lehetőségekben. Személy- és vagyonőr lett, őrzött hidat, később a metró bejáratánál ellenőrizte a jegyeket. Ott dolgozott vele egy ideig Mariska is. Nekik is lett két gyermekük, de a taníttatásukra nem tellett. Már ők is nagyok és az iskolázatlan munkanélküliek táborát gyarapítják. Néha vállalnak alkalmi munkát, de mindig félnek, hogyha lebuknak elveszítik a kevés, de biztos járadékukat.

Mariska nem bírta a huzatos metrót, s egy kórházba ment takarítani. Hajnalban kezdett, fél 8-ra végzett az orvosi szobákkal, s a 8 órai nagyvizitre már a kórtermek is ragyogtak. Első munkanapján egy 40 éve nem látott ismerőst fedezett fel a folyosón. ? Te vagy az, Juliska? ? köszöntötte boldogan egykori padtársnőjét. ? Hogy beszél maga a főorvosnővel! ? ripakodott rá a szigorú főnővér, de Juliska doktornő elmosolyodott. Ő is megörült a váratlan találkozásnak, s meghívta volt osztálytársát egy kiadós beszélgetésre, délutánra, egy közeli étterembe.

A fehér asztalnál aztán elmesélték egymásnak az elmúlt negyven év történéseit. Juliska beszélt az egyetemi bulikról, a külföldi konferenciákról és nyaralásokról, családjáról, munkahelyi és magánéleti sikereiről. Mariska szájtátva hallgatta régi barátnőjét. Sajnos ő csak a robotról, az elmúlt 40 évi igavonásról, a máról-holnapra élésről, a nehezen kifizethető számláról beszélhetett. ? Szerencsére már nem kell sokáig dolgoznom, januárban nyugdíjba mehetek, de sajnos csak a minimálbéremnek megfelelő minimális nyugdíjat kaphatok! ? fejezte be végül a történetét. ? Nem irigylem tőled ezt Mariska, keményen megdolgoztál érte. Megérdemled végre a pihenést. Nem cserélném el veled az elmúlt 40 évet csak azért, hogy már jövőre nyugdíjba mehessek! ? mondta őszintén Juliska. ? Én meg szívesen dolgoznék még tíz évig főorvosként olyan múlttal, amivel te dicsekedhetsz! ? nevette el magát Mariska.

Eddig a történet, s végezetül álljanak itt a piszkos anyagiak. A példánkban szereplő kis fizetésű iskolázatlan asszonyok nyugdíja nem lesz valami sok, míg a jól kereső diplomásoké ennek többszöröse lenne. Ez utóbbi tehát jócskán megterhelné a nemzetgazdaságot. Gondoljunk végül arra is, hogy azok az ötvenesek, akik most a nappali tagozaton szerzett diplomájukkal elvárnák, hogy nyugdíjba mehessenek, vajon az elmúlt 40 év megpróbáltatásait is átvállalnák a tanulatlan asszonyoktól? Nem hiszem, hogy bármelyikük is megbánta, hogy egyetemre járt, s nem hiszem, hogy bármelyikük is azt mondaná ezután a gyermekének, hogy ne tanulj lányom, nem érdemes! Mindegyik szülő szeretne a gyermekéből diplomás felnőttet nevelni még akkor is, ha a tanulási idő be nem számítása miatt ennyivel később lehet majd nyugdíjba mennie!

Szóljon hozzá!