Magyarország kistájai egy kötetben
Magyarország 230 kistájának domborzati, földtani és éghajlati viszonyait, a víz, a növényzet, valamint a talaj jellemzőit, a közlekedési sajátosságokat, a településhálózatot, a népességgel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, valamint a táji adottságokat ismerheti meg az olvasó abból a majd? 900 oldalas kötetből, amelyet az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet jelentetett meg.
Ez egy hazaszeretettel megírt könyv ? méltatta a körülbelül hetven ember munkájával öt évig készülő kiadványt a kötet akadémiai bemutatóján az MTA elnöke. Pálinkás József szerint a Magyarország kistájainak katasztere című könyvet fellapozó érdeklődők szeme előtt az egyes fejezeteket olvasgatva szinte megjelennek azok a tájak, amelyekhez valamilyen személyes kapcsolat fűzi. ? A könyv azonban az érzelmek kiváltásán túl rendkívül hasznos is ? hangsúlyozta a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
Jól használható mindazon döntéshozók számára, akiknek naprakész, pontos információkra van szükségük például egy beruházás, egy infrastrukturális fejlesztés elindításához, vagy akár az oktatást érintő változtatásokhoz. ? A Magyarország kistájainak katasztere elég sejtelmes cím ahhoz, hogy sok minden beleférjen, és bele is fér ? fogalmazott az Akadémia elnöke, aki szerint a nem túl izgalmas címet elolvasó, de a könyvbe belelapozó olvasó gyorsan rádöbben, hogy milyen érdekes, sok részletre kiterjedő információkban gazdag kiadványról van szó. ? Az ilyen aprólékos munkák nélkülözhetetlenek egy ország egészséges működéséhez ? hangoztatta Pálinkás József, megköszönve a könyv szerkesztőinek a munkát.
A bemutatón Kocsis Károly akadémikus, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének igazgatója a hazai földrajztudomány és az általa vezetett intézmény múltját felelevenítve beszélt az OTKA támogatásával, valamint a Pro Die Kiadó szakmai segítségével elkészült könyv születésének előzményeiről. Utalt arra, hogy 1990-ben már megjelent egy Magyarország kistájainak kataszterét bemutató kötet. Ennek a ma hiánycikknek számító könyvnek a második, átdolgozott és bővített kiadását határozta el a kutatóknak egy csoportja, közöttük sokan azok közül, akik már az első kötet írásában is részt vettek. ? Igazi csapatmunka volt ? összegezte a könyv elkészítésének körülményeit a kötet szerkesztője.
Dövényi Zoltán, az MTA doktora, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet tudományos tanácsadója szerint a második kiadás írásában résztvevők számára egyértelmű volt, hogy az 1990-es, a szakzsargonban csak kistájként emlegetett könyvet teljesen át kell dolgozni. A szakemberek az aktualizáláson kívül a kor követelményeinek megfelelő megújításra is törekedtek. Mint azt Dövényi Zoltán hangsúlyozta, bizonyos témákban ? domborzat, földtan ? csak kisebb mértékű módosításra volt szükséges, mivel az elmúlt két évtizedben nem történtek említést érdemlő változások.
Több esetben azonban nem volt elegendő az újabb adatok átvezetése, hanem alapvetően át kellett írni az anyagot. A területhasználatra vonatkozó részt például űrfelvételek felhasználásával aktualizálták, az éghajlat esetében pedig az első kiadás 1951 és 1980 közötti időszakra vonatkozó adatai helyett az 1961 és 1990 közötti periódus tapasztalatai alapján állították össze a szöveget. A talajok kategorizálását is átdolgozták: a földminőséggel kapcsolatos adatokat a legújabb rendszer alapján határozták meg. ? A növényzet esetében lényegében csak a cím maradt meg ? mondta Dövényi Zoltán hozzátéve, hogy a táji adottságokat és értékeket bemutató rész tartalma is teljesen megújult.
A kötet szerkesztője kiemelte, hogy az 1990 óta eltelt húsz év változásai szükségessé tették a könyv új egységekkel való bővítését is. Mint azt a tudós elmondta, ilyen új téma a kötetben a közlekedés, a településhálózat és a népesség. Dövényi Zoltán beszámolt arról is, hogy több esetben magukat a kutatókat is meglepte egy-egy kistáj néhány sajátossága. A szerkesztő példaként említette, hogy van olyan terület, amely 1870-ben érte el népességmaximumát, akad falu, ahol egyetlen diplomás sem található, de olyan kistérségről is tudnak a szakemberek, amelyben, napjainkban csupán húsz százalékra tehető az aktív népesség aránya.
A tartalom mellett a forma megújítására is törekedtek a szerkesztők. A második immár színes kiadásban minden kistájról található térkép. A 876 oldalas és több mint 3 kilós kötetben való eligazodást pedig azzal könnyítették meg, hogy az egyes tájegységeket eltérő színekkel jelölték.
Az MTA.hu kérdésére válaszolva Dövényi Zoltán úgy vélte: a kötetet a hivatalos felhasználókon, tehát az államigazgatásban, önkormányzatokban dolgozókon, a kistérségekben érdekelt gazdasági társaságokon, fejlesztési ügynökségeken kívül haszonnal forgathatják a közoktatásban vagy az egyetemeken, főiskolákon dolgozó tanárok, illetve a diákok is. Rajtukkívül azonban ajánlható mindazoknak, akiket a tudásszomj és műveltségük gyarapításának igénye vezet el oda, hogy szívesen látják könyvespolcukon ezt a könyvet.
A kötet szerkesztője végül arról is beszámolt, hogy már tervezik a kistáj kataszter harmadik kiadását. A várhatóan 2015-2016-ban megjelenő következő könyvben a mostaninál részletesebb képet tudnak adni például a talajtani viszonyokról, az idei esőzések nyomán tapasztalt árvízi jelenségek nyomán módosítják a vízhozammal kapcsolatos adatokat, és felhasználhatják a 2011-es népszámlálási eredményeket is.
