Ruhatárban zseb nélkül
A magyar orvosi köpenyekre a hálapénzek miatt nagyobb zsebeket kell varrni ? hangzott el egy népünket lejárató külföldi tévéműsorban. Néhány évvel ezelőtt egy ismerősöm a zsebek hiányára panaszkodott. Az idős hölgy nyugdíj mellett ruhatárosként dolgozott egy terézvárosi színháznál. Mivel most is tőlük kapja a fizetését, munkaadóját titokban tartom. Nem akarom, hogy kárt szenvedjen őszinteségéért.
A ruhatáros-nő a kolléganőihez hasonlóan zseb nélküli munkaköpenyben kényszerül dolgozni. Az ok roppant prózai: nehogy beletegye a borravalót. Az, hogy a zsebkendőt sem tarthatja így magánál, a munkaadót nem érdekli. Lényeg, hogy a vendégektől kapott összes pénz a fiókba kerüljön.
A zárás utáni elszámoláskor nem is kell, de nem is szabad számolniuk. Az összes pénzt számolatlanul kell átadni a kisfőnöknek, aki aztán bizonyos időközönként visszaad nekik belőle valamit. Hogy közben ő maga mennyit nyel le, sosem tudhatja meg senki. Bizonyára ő jár a legjobban a beosztottak rovására.
Akadnak sajnos telhetetlenek is
Ezek a színházi ruhatárosok tehát szánalmat érdemelnek, de akadt ellenpólus is. Voltam egyszer egy hétvégi konferencián Terézvárosban, s az ingyen ebédet egy közeli étteremben kaptuk. Csak nekünk nyitották ki, idegenek be sem léphettek. Mielőtt asztalhoz ültünk, betettük kabátjainkat a ruhatárba. A meglepetés az ebéd végeztével, távozáskor ért mindnyájunkat. A ruhatáros néni csak egy-egy húszasért adta vissza kabátunkat. Számlát persze egyikünk sem kapott erről. Bizonyára önálló akciója volt szegénynek, de ezzel mégiscsak vendéglátóinkat járatta le. Be sem kellett volna jönnie, hiszen a kabátokat nélküle is be tudtuk volna akasztani!
