ZETApress

Ma délelőtt sokan gyülekeztünk a Kerepesi temetőben, a Munkásmozgalmi panteon előtt. A Magyarországi Munkáspárt 2006. és más baloldali szervezetek most első alkalommal erre az időpontra jelentették be rendezvényüket. Eredetileg a Magyar Kommunista Munkáspárt is a hagyományoknak megfelelően július 7-re hirdette megemlékezését Kádár János halálának 18-ik évfordulója alkalmából. A BRFK emiatt még május végén egyeztető megbeszélést hívott össze.

Mivel a Magyarországi Munkáspárt 2006. a rendezvények megtartásával a megbeszélésen semmilyen kompromisszumos szándékot nem volt hajlandó mutatni és elfogadni, a rendőrség kilátásba helyezte, hogy a területet ezen a napon lezárja és semmilyen rendezvényt sem tesz lehetővé. A Munkáspárt elnöksége ezért úgy döntött, hogy az évfordulóról történő megemlékezést július 1-én, vasárnap délelőtt tartja meg. Ez az elmúlt héten meg is történt. A Munkáspárt elnöksége méltatlannak és felháborítónak tartotta a Munkáspárt 2006. szervezet magatartását, amely ilyen helyzetet teremtett.

Míg a beszédekre vártunk, a hangszórókból régi munkásmozgalmi- és úttörődalok harsogtak. Eszembe jutott kamaszkorom több szép nyara. Büszkén zengtük a dalt üde mámoros ajakkal. Olyan vidámak voltunk akkor, mint a mókus fenn a fán. A szovjet himnusz dallamának kezdetén többen vigyázz-ba akartunk merevedni, de szerencsére az első sor után lekeverték. Az élő zenét a Nógrád megyei Mátranovák bányászzenekarának rézfúvósai szolgáltatták.

A zenehallgatás közben a panteonba is beléphettünk. Az urnák előtt emlékezhettünk a kommunizmus évtizedeire. Biztos volt sok rossz is akkor, de mára már igyekszünk elfelejteni. Fiatalok voltunk, terve energiával, korszakalkotó tervekkel. A bajokról ma már nem beszélünk, csak a szépre emlékezünk. Szerencsére jócskán vannak olyanok is.