Tanulás tandíj nélkül?
Vadászgépekre vártunk ? 3
A jövőbeni gépvásárlások ellentételezéseként a svéd SAAB és az amerikai McDonald-Douglas is magyarországi beruházásokat hajt végre, illetve megrendeléseket ad alkatrészekre ? mondta ki a ?97-ben aláírt, s az IKIM-mel kötött szerződés. Az amerikaiak az ismert F18 vadászrepülőgépeket gyártják, mely a rövidesen kiírásra kerülő repülőgép-vásárlási tenderünk után potenciális jelöltként szerepel az F16, a Gripen JAS 39 és a Mirage 2000/5 mellett. Döntésünket megkönnyítendő, 1996-ban egy előnyösnek tűnő lízingprogramot kínáltak két repülőgépükre a parlament honvédelmi albizottsága előtti bemutatkozásukon, írtuk meg ’97. februárjában.
Javaslatuk értelmében két F18-at, a gép egy- és kétüléses A és B változatát adnák kipróbálásra nekünk. Ezek a gépek élettartamuk 75 százalékát, legalább négyezer órát repültek, így az amerikai törvények értelmében ingyen adhatók át más ország kormányának. Az üzemeltetés, a földi kiszolgáló berendezések, a képzés és az oktatás költsége természetesen minket terhelne, ez azonban megtérülne akkor, ha a tervezett harminc vadászgépet tőlük vásárolnánk. Az ugyanis már biztosnak látszik, hogy csak egy géptípusra adunk megrendelést, az egész tételre, s nem vásárolunk többfélét, azaz mindegyikből néhányat. A karbantartás ugyanis így a legkedvezőbben biztosítható.
Az F18-asok szerte a világon használatosak, Európában jelenleg Spanyolországban, Finnországban és Svájcban repülnek. Ez utóbbiban több jelölt közül versenytárgyaláson, alapos vizsgálódás után bizonyíthatták alkalmasságukat.
Legújabb vásárlójuk a Távol-Keleten Thaiföld, amellyel legalább nyolc új gépre szóló szerződést írtak alá, s a gépek száma még növekedhet. Kanadában, Ausztráliában és az Egyesült Államokban továbbra is hadrendben marad a nekünk is felkínált A és B változat, de a jövőben fokozatosan átállnak az ennél modernebb, újabb – a lokátorrendszerében és a hajtóműveiben némiképp eltérő – C és D változatra is. Akkor fejlesztették az E és F változatot, s az ezekben kifejlesztett újabb elemek zöme az A-ba és a B-be is beépíthető.
A kéthajtóműves gépcsalád harci helyzetben is bizonyította már létjogosultságát, megbízhatóságát. A Sivatagi Vihar hadműveletben például egy bombázásra elindult géppárt MIG-ek támadták meg. Három rakéta találta el a gépeket, az egyiknek az egyik hajtóműve is megsérült, mégis sikerült mindkét MIG 21-et lelőniük, és visszatérniük a bázisra. Közben még eredeti feladatukat, a bombavetést végrehajtották. Ez is többcélú alkalmazhatóságukat igazolja, fejeződött be tudósításunk ’97. februárjában a nyíregyházi Új Kelet napilapban.
Az F18-at Rácz Zsolt alezredes és Varga Ferenc ezredes is kipróbálhatta, és összehasonlíthatta a többi géptípussal. 1997. júliusában a Hekus magazin tudósítójaként vettem részt az erről tartott sajtóbeszélgetésen. A harci pilóták kérdésemre elmondták, hogy az F18-assal repülőgéphordozóra szálltak le. Ez a hiedelemmel ellentétben sokkal könnyebb feladat volt, mint a repülőtér betonján landolni, mert a hajó mindig beáll szélirányba a tengeren, a kifutópálya viszont állandó helyen van. A széllel szembeni leszállás éppen ezért mindig könnyebb a tengeren, mint a szárazföldön.
