ZETApress

Az új Combinók megjelenésével az utasok is kulturáltabbá váltak a Nagykörúton. Erre talán már nem száll fel senki koszos ruhában, mint teszik sokan a külvárosi járatokon. Nemrég kér csöves terpeszkedett az üléseken, egy másik vonalon.

Mi történt önnel, plébános úr? ? kérdezte az egyik utas a felszálló, begipszelt kezű papot. ? Elestem a fürdőkádban, s eltörtem a karom ? válaszolta amaz. ? Mi az a fürdőkád? ? kérdezte az egyik büdös csöves a másikat. ? Honnan tudjam? ? felelte a még büdösebb ?, nem is vagyok katolikus.

Reklám a járművön

A következő történet mintegy másfél évtizedes. Akkor reklámozott egy rövidre nyírt hajú miskolci színész egy hajnövesztő szert. Híres mondása hamar szállóigévé vált a tévénézők körében.

Fiatal anyuka száll fel a villamosra, karján kisgyerekkel. Minden hely foglalt, s a nagyhangú ifjak is üldögélnek. Egy idős úr, aki szintén ül, nem állja meg, hogy rájuk ne szóljon. Nem szégyellik magukat, miért nem adják át a helyüket? ? kérdezi.

A fiatalok összenéznek, majd egyikük az öregre mered. És ön, és ön, mért kopasz, ha nem muszáj? ? idézi fel a tévében oly sokszor hallott mondatot. A kérdezett egy pillanatra elsápad, majd kényszeredetten együtt nevet a többiekkel.

A sztori utóélete

A történetet megírtam és elvittem egy napilapnak a ?90-es évek elején. Rendszeresen dolgoztam nekik, de az ismerős szerkesztő pont nem volt aznap benn. A helyettesét ? akit még nem ismertem ? hívták ki hozzám. Olyan gyorsan lépett ki az ajtón, hogy már nem volt időm elrejteni a kéziratot. Átfutotta, majd vöröslő fejjel elrohant. Mint bizonyára kitalálták már, az ő homloka is a tarkójáig ért. Biztosan azt hitte, hogy őt akarom cukkolni, pedig ártatlan voltam a dologban.