ZETApress

hírportál

ZÉTA Trilógiája

Zmeskál Zoltán Tamás a Tolna Megyei Népújságnál 1989-ben kezdte meg újságírói pályafutását, majd 1990-ben Budapesten folytatta a Reform magazinnál. Több ezer cikke után három kötetet jelentetett meg 2014-ben Mentősregény, Tárgyalóteremben és Kékfénnyel vagy anélkül címmel.

Hogyan született meg a könyvírás ötlete, mi inspirált arra, hogy a Trilógiát megjelentesd? – kérdezte a szerzőt Koroknay Klára, a MagisterPress.hu alapító-főszerkesztője.

Z.Z.T: A Mentősregényt 1995-ben már megírtam a nyíregyházi Árnyék bűnügyi magazin részére. Ez egy havilap volt, mely hó végén – hó elején jelent meg. Akkoriban indult a Félárnyék is, mely hóközepén jelent meg ugyanazzal a stábbal. 1975-80-ban szakápolóként öt évet mentőztem vidéken, majd 1995. februárban a regényre készülve egy hónapot kocsiztam az azóta már megszűnt Delej utcai esetállomáson, ezért érdekelt a téma.

A főszerkesztő visszaadta a kéziratot, s azt kérte, hogy a történeteket kéthetes rendszerességgel küldjem a két egymásba fonódó lapnak, s próbáljam meg mindig aktualizálni. A lapok 1998. március-áprilisban, a parlamenti választás előtt megszűntek, de a történetek addigra el is fogytak. A nyíregyházi kollégákkal 1992-től, az Árnyék indulásától volt kapcsolatom. Bűnügyi történeteket írtam nekik és ’93-94-ben a pécsi Pandúr havi, majd kétheti lapnak is. Állandó rendőrségi belépőm volt a BRFK-ra, minden délelőtt volt sajtótájékoztató és bírósági ülnökként is sok történetet hallottam, de ezeknél a sztori volt a lényeg, s nem a benne lévők személyazonossága.

2005. áprilisban Zoltán fiammal létrehoztuk a ZETApress.hu hírportált, ahol júniusban napi sorozatot indítottam a korábban megjelent mentős írásokból. Ezt július végén egy bűnügyi sorozat követte, mindkettőben mintegy fél-félszáz írásom jelent meg több mint három hónap alatt. Közben a Formula-1 Magyar Nagydíj idején egyhetes sorozatot jelentettem meg a korábbi cikkeim aktualizálásával. 1993 és 2002 között gyalogos tűzoltó és gyalogos technikai mentő voltam a Hungaroringen, s erről is írtam 1994-ben a nyíregyházi Új Keletnek és 2001-ben a Volánbusz Hírlevélnek, így csak aktualizálni kellett azokat.

2010-ben Szarvas István kollégám megkért, hogy szerkesszem meg a Szarvasi beszélgetések című könyvét, melynek tervezőszerkesztője Zoltán fiam volt. 2013-ban az Újra kérdeztem – Válaszoltak! című könyvére kaptunk felkérést, melyet szintén sikerrel teljesítettünk. Ezután döntöttük el a fiammal, hogyha másnak tudunk könyvet készíteni, csináljunk egyet nekem is. Így született meg június 27-ei születésnapomra a Mentősregény. Akkor még csak egy könyvre gondoltunk, ezért a Formula-1-es történetek is belekerültek.

Evés közben jön meg az étvágy, ezért augusztus 09-re, feleségem születésnapjára készült el a Tárgyalóteremben. Mivel még sok érdekes történetem maradt, megszületett a Trilógia ötlete, s a zárókötet Kékfénnyel vagy anélkül címmel november 28-re, Bercike unokám születésnapjára készült el. Mindhárom kötet e-könyvként a ZETApress.hu portálon is olvasható a két korábban szerkesztett Szarvas-könyvvel együtt.

Három a magyar igazság meg egy a ráadás – tartja a népi bölcselet. Gondolkoztatok-e 4. köteten?

Z.Z.T: 2015. elején megfordult a fejünkben, hiszen a Trilógiában megjelent 170 (55+51+64) írásnál jóval többet alkottam munkám során. A ’90-es években a NATO-ba készült az ország, s az 1997. november 16-ai eredményes népszavazás és az 1999. március 12-ei csatlakozás előtt számos nemzetközi hadgyakorlat zajlott a Dunántúlon, melyekre a HM szállította az újságírókat. Magam is mindig elmentem, s tudósítottam a látottakról. Addigra már szakképzett fotós-videós voltam, fényképezőgéppel akcióközelbe kerülhettem, míg az írott sajtó a tribünön foglalhatott helyet. Filmes gépet használtam, a fekete-fehér Új Magyarországba és a jogutód Napi Magyarországba, valamint a nyíregyházi Új Keletbe tőlem is fekete-fehér papírképeket vártak.

Három cég versenyzett akkor, hogy tőlük vegyünk új vadászrepülőket a MíG-ek helyére. A svéd Gripen, a francia Mirage és az amerikai F-16, F-18 képviselői a Horn-kormány idején a Parlamentben lobbiztak. A Honvédelmi bizottság kéthetenkénti ülésein más-más gyártót hallgattak meg, s erről is rendre beszámoltam. Légi bemutatókat is szerveztek Kecskeméten, melyre az újságírókat is levitték. Néhány szerencsés kollégám Svédországba is eljutott két-három napra, de erről az útról sajnos lemaradtam. Elmentem viszont egyénileg Taszárra, s interjút készíthettem az egyik vadászpilótával. 1993-ban a közeli Kercseligeten nyaraltam családommal, délelőtt odabuszoztam és előzetes bejelentkezés nélkül az Új Magyarország tudósítójaként beállítottam a reptérre. A parancsnok rögvest fogadott, az egyik beosztottja segítette munkámat és még ebédre is meghívott a tiszti étkezdébe.

A repülés mindig is érdekelt, a ’80-as években hőlégballonoztam és vitorlázó repültem, s később ezekről is írtam a nyomtatott sajtóban, majd 2005 után ezeket is felraktam a ZETApress.hu-ra. Ezek a cikkek már nem sorozatként jelentek meg a portálon, hanem valamely napi hírhez kapcsolva, aktualizálva. A ráadáskötetbe ezek is bekerülhettek volna, de családi okokból mégse készítettük el. 2015 elején Zoltán fiam komoly mérnöki feladatott kapott jelenlegi munkahelyén, s neki akkor az lett a fontosabb. Akkoriban ismerkedett meg mostani feleségével, így a kevés szabadidejét inkább vele töltötte. Rövidesen megesküdtek, összeköltöztek és kislányuk született, így már csak hétvégeken találkoztunk, s ebbe az újabb könyvtervezés már nem fért bele. Akkoriban kaptunk felkérést Szarvas Istvántól egy bibliográfia és egy újabb interjúkötet elkészítésére is, de a fenti okokból ezt sem vállalhattuk el. Azóta is haragszik ránk emiatt.

S mi lesz a 4. kötettel? Soha se mond, hogy soha, ezért én sem mondom, talán még lesz belőle valami! 2015 őszén a Publio Kiadó vállalta, hogy egy kötetben e-könyvként megjelenteti a Trilógiát, de azóta sem találkoztam vele a virtuális polcukon. A 4. kötetbe új anyagok kerülnek majd a repülés és a honvédség világából. Gondolkodtunk azon is, hogy a Trilógiát átszerkesztve és a 4. kötet anyagával bővítve nagyobb oldalméretben egy könyvben készítjük el Múltszázadi történetek címmel, hiszen az írások zömében 2000 előttiek. Ezen még agyalunk. Petike unokán december 2-án, Fannika unokám február 13-án született, így vannak még üres dátumok a ráadáskötet és a gyűjtőkötet kiadásához.

Szóljon hozzá!