ZETApress

hírportál

Veszélyben az érettségi?

A héten döntött a Kormány: május 4-től 21-ig rendezik az érettségi vizsgákat. Csak írásbelizni kell azon idei végzősöknek, akik tovább szeretnének tanulni, s ez egyben központi felvételi vizsgát is jelent. A döntés mintegy 83 ezer diákot, s mivel egy teremben maximum tízen lehetnek, nyolcezernél is több felügyelő tanárt érint.

Mivel az ellenzék nevéből adódóan folyton ellenkezik, most is megtette. Ne tízen, csak öten lehessenek együtt! – érveltek, mivel így kétszer annyi: 16 ezer tanár kellene, amit nehéz lenne biztosítani. A PDSZ még arra is biztatta a tanárokat, hogy az írásbelik két hetére vegyék ki a saját döntésük alapján felhasználható szabadságukat, hogy emiatt ne lehessen az írásbeliket megtartani.

Olyan érvek is elhangzottak, hogy az elkövetkező két hétben a diákok nem tudnak kellőképp felkészülni, meg azzal is többen érveltek, hogy egyesek szóban jobban ki tudják fejezni magukat mint írásban, így viszont elesnek a javítási lehetőségtől. Lehet benne valami, de ez mégsem indok! Az egyetemi felvételi vizsgák eddig is csak az írásbeli érettségikből álltak, ezt meg szóban nehezen javíthatták ki az érintettek.

Az sem lehet érv, hogy kevés az idő a felkészülésre, hiszen már a tanév elején tudott volt, hogy május 4-én kezdődnek az írásbelik, s az elmúlt egyhavi iskolabezárás és otthoni tanulás miatt nem kellett volna a felkészülést abbahagyni. Az sem indok, hogy az írásbeli idejére akartak néhányan “csúcsformába” lendülni, hiszen ez nem verseny, s mit ér az a tudás, amit pár hét múlva elfelejtünk? Általános- és középiskolás koromban folyton azt mondta édesapám, hogy ne csak másnapra tanuljam meg a leckét, hanem negyven és múlva is emlékezzek rá! Közel fél évszázada érettségiztem, de nemcsak arra, hanem az ötven évnél is régebben megtanult általános iskolai anyagra is emlékszem. – Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk! – hallottuk diákként, s ez ma is nagyon igaz!

Nekem 5 tárgyból írásbeli (benne szakrajz) és esztergályosműhely-gyakorlati, továbbá 5 tárgyból szóbeli érettségi vizsgát kellett tennem a váci gépipari technikumban 1971. május 10-től június 22-ig – mi még négy év alatt lettünk technikusok -, melyet a Műegyetem E-épületében szóbeli felvételi vizsga követett július végén úgy, hogy előtte még matekból és fizikából sikeres központi írásbeli felvételi vizsgát kellett tennem július elején balassagyarmati lakosként egy salgótarjáni gimnáziumban. A szóbeliken tízes csoportokra voltunk osztva, s az írásbeliken is nagyobb távolságot tartottunk egymástól. A mostani végzősök könnyebb helyzetben vannak, ők egyféle vizsgával intézhetik el mindezt május közepéig, amihez nekünk még ötféle kellett július végéig. A maiak a saját iskolájukban vizsgázhatnak, míg nekünk a felvételire további két helyre: Salgótarjánba és Budapestre is el kellett utaznunk. A szóbeli felvételire csak a sikeres írásbeli felvételi után lehetett menni, tehát javítási lehetőség akkor sem volt!

S most néhány szót a pedagógusok szabadságáról: Nekik ott az őszi, a téli, a tavaszi és a nyári szünet. Nem elég ez nekik? Mit akarnak még ennél is többet? S mi lenne, ha a rendkívüli helyzetre való tekintettel kormányrendelettel köteleznék őket az érettségiztetésre? Rohannának Brüsszelbe jogorvoslatért vagy tüntetnének Orbánnál a Karmelita Kolostor előtt? Az egészségügyi dolgozókat is vezényelhetik a kórházak között, miért ne tehetnék meg ezt vészhelyzetben a pedagógusokkal is az iskolák között?

Azt is követelik az ellenzők, hogy mindenkit teszteljenek a vizsgahelyeken, holott a tiszti főorvos asszony naponta elmondja, hogy ez csak a pillanatnyi állapotokat jelzi, a tesztek komoly hibaszázalékkal dolgoznak, értékelésük több napig is eltart, ezért itt és most feleslegesek! Mégsem értenek a szóból, az Operatív Törzs napi sajtótájékoztatóján folyton kérdezi az ellenzéki sajtó, hogy miért nem végeznek több tesztet? Sajnos ők ennyire értetlenek!

Szóljon hozzá!